Terrain Vauge - O. Rohe
gondolom, hogy nem mond semmit.
Ez annak a színdarabnak a címe, amit ma néztünk meg a Petit Theatre-ban (színház).
Annyira jó érzés volt újra a kultúra szőnyegére lépni. Kis színház, ahogy a nevében is benne van, de kényelmes majdhogynem bársony ülések és mindez ingyen, mert hogy a jegyet ajándékba kapták Boriék.
Már épp kezdtem sajnálni, hogy megint nem hoztam magammal fényképezőgépet. Még ha közben nem is tudok fotózni, legalább a végén és az elején elkaptam volna egy két pillanatot.
Na igen! Így indult.
De sajnálatos hátrányok:
hihetetlen szereplőgárda (kemény egy ember a színpad közepén)
tökéletes fények, zenék, effektek (3db lámpa, csörömpölés, kisrádió)
frenetikus díszlet (villamosszékhez hasonlító ülőalkalmatosság a színpadon szisztematikusan körberakva nemtom mikkel)
valószínűleg sokat javíthatott volna a dolgon, ha értem, de Enikőn kívül senki sem mondhatja el ezt magáról. Én értettem két mondatot, amit sztenderden mindenki, Bori kihallott mégegyet, a srácokat meg már nem is kérdeztem.
Asszem mocskosul nem egy francia, meghaltam de még élek monológgal kellett volna kezdeni.
A nagy előnye, hogy legalább konkrétan 10 lépésre van a színház a lakásunktól, Dani ablak-kilátásának egyik szeglete egészen pontosan.
Tanulság: CSaK MuSiCaL!! az még szöveg nélkül is élvezetes.
zárójeles megjegyzés: a nem tetszés nem feltétlen a franciák hibájából fakadt.
Az iskolánk lehetséges bezárásáról (radikális kijelentésekből idézve) a köv bejegyzésben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése