.: január 2008

2008. január 28., hétfő

Normandiai hétvége

jesszusom!!!

eddigi francia életem legjobb hétvégéjén vagyok túl.
Gyönyörű helyek, írtó helyes emberek, napsütés és vidék.

Az egész úgy kezdődött, hogy Frederique (csoptársunk) meghívott hozzá minket hétvégére, merthogy szombaton irdatlan nagy buli lesz (később megtudtuk, hogy a helyi focicsapatok gyűjtenek pénzt a klubbnak).

Szombat reggeli suli kihagyva, már rossz nem lehet. Verőfényes napsütésre ébredés, egyre jobb. 2 órás út után megérkezés egy fantasztikus kis vidéki városba.
Hogy mennyire máshogy működik minden itt vidéken. Az egész infrastruktúra teljesen idegen és gyönyörű.

Ahogy esznek azt is szeretem. Eleinte nem értettem, hogy ez az egész. Nem akarnak nekünk enni adni vagy úgy gondolják, hogy fogynunk kell?
Aztán rájöttem. Valóban igaz, hogy ők nem zabálnak, hanem esznek. Mindenből kicsit (a mi szemünknek talán nagyon is) de sokkal okosabb. Sosem érzed azt, hogy rosszul vagy és tele etted magad, de mindig úgy állsz fel, hogy mennyire finom volt és jót ettél.

Délután megnéztük Mont Saint Michelle-t ami nem véletlenül a 3. leglátogatottabb hely Franciaországon belül. Csináltunk is jó pár képet, lehet majd véleményt alkotni.

Este pedig irány a "maison des fétes" fényképezőt nem vittünk a nagy előrelátásban, hogy úgyis ropni fogjuk ezerrel.

Az első benyomás, a szocreál bulik hangulatát idézte. Sportcsarnok háromnegyede asztalokkal és székekkel, másik végében színpad (most jó GENGE???) hihetetlen hangtechnikával. Mindenki ismer mindenkit, mert a focisták, focisták ismerősei, focisták ismerőseinek ismerősei vannak itt akik valahogy mindenki más ismerősei is. Ez a szépség az egészben.
Az ismeretlenek persze mindig érdekesek (azaz mi) és mindenki beszélgetni kezd veled. Így hála nekem Dani hozzájutott egy ingyen sörhöz.

Az este a 8 euros menüt választottuk (ill kaptuk ajándékba Frederique szüleitől) ami Dani nagy meglepetésésre :D:D:D a gyerek menünek felelt meg. Semmi gond nem lett volna a sonkaszelettel, kis adag tésztával és jégkrémmel ha nem a 12 éves gyerekekkel kell megharcolnod a kajáért míg tőled 3 lépésnyire a veled egykorúak ill mit ad isten nálad fiatalabbak állnak szép rendezett sorban.

én jót nevettem az egészen :D

Dani reakciója: "naneeeeeeeeee. hát én ezt nem. megpróbálom bejátszani a másik sort arra hivatkozva, hogy nem vagyok francia" 3 perc múlva a kezembe nyomta a jegyét, hogy nekem is kérjétek már el!

:D

az egész jól alakul, megtanulhatták milyen ostoba a magyar nő, hogy a fantasztikus vörös borukat cola-val issza. (amúgy nem voltak felháborodva ahogy mi azt Mo-n gondoljuk. Inkább meglepetten szemlélik az eseményeket)

hajnal fél 4-es hazaérkezés, másnap délben kelés.

Aztán ki a farmra. Merthogy Fredo szülei marhákkal foglalkoznak és van nekik vagy 45 emellett egy paci és a mamájának egy db birkája, kb 10 nyula és pár csirkéje.

Amúgy bűbáj a nő! 83 éves és napi 10 km-t teker le hegynek fel dombnak le hogy bevásároljon. Ha esik, ha fúj. És több országban volt már mint én. Történetesen:
Spanyolország, Írország, Németország, NORVÉGIA ( ;) Genge kedves) és nem is tudom miket mondott még. De 2 éves vágya, hogy elmegy a Niagarához. Kegyetlen a néni. csupa bűbáj és minden szavát érteni.

Visszatérve a farmra, nekem nagyobb élmény volt, mint Mont Saint Michelle. Annyira életszagú (és itt most nem a marhákra gondolok) és gyönyörű. A nagy földterület, a pajta!!! (abszolút kedvencem) a traktorok, a szalmabála hegyek.

Ezután ismét csodás ebéd aztán 4 óra körül irány Saint Malo. Dani sorrendjében most ez került az első helyre. A hely hihetetlenül érdekes. Hatalmas fallal körülvett város (ez a régi városrész) és a fal tetején végig lehet sétálni az egész régi városrész körül.
A tengerpart csodálatos és ismét megörökíthettem a naplementét.
Mindig rácsodálkozom az itteni megoldásra, miszerint medence a tengerparton. Ezt még sikerült überelniük. Medence a tengerben... képek később.

Most mit mondjak. Köszönünk mindent Fredo és .... nem is tudok mit írni. Szerencsénk van hogy itt lehetünk.

(utóbb képeket is tervezek betenni, de Danitól koppintva arra gondoltam hangulatosabb lesz, ha egy hangulatot idéző zene alatt sorakoztatom fel kis videoklipp formájában a képeket)

2008. január 23., szerda

Tc Tourisme au Plazza

Hát! ez az a hely, ahová járni szokogatunk! Sok talán nem látszik belőle, de ő lenne a
"Le Plazza"

kezdésnek a tulajbácsi és a csoki kidobó aki megmondja ma bemész-e vagy nem.
imádjuk!!!

lévén, hogy az én kis osztályom bulija volt, még szép, hogy életemben először láthattam őket is szórakozni látni.

Pascaline, Benjamin

ők is Erasmusosok lennének egy kivétellel

Elaise (brazil) Philippe (ő lenne a kivétel) Filipp (brazil) Vincent (na ezt ne kérdezzétek: német, kínai-japán-kórai nemtom és még valami) új lány és a nevét még nem jegyeztem meg de Marcella (most mondták meg és brazil), Larisa (szintén új brazil de az ő nevét már sokan megjegyezték)

őket nem ismerem, de hát ez is létezik itt. Sőt! nem is tudtam, hogy a Tektonik itt ennyire "megy" azt meg pláne nem, hogy ők "találták" ki.

iménti társaság (népszerűek ez van:D)

na ezzel bajban leszek. jobb oldali Alexandra a csoptársam de ennyi

2008. január 15., kedd

okosságok

mostanában mindenki olyan hihetetlenül okos távol a magyar nyelvtől és a logikától, hogy néhány mondatot összeírtam.

sajnálatos módon azzal a lendülettel sikerült is elkevernem az összes papírt, a rövidtávú memoriám pedig 2+-1 info tárolására alkalmas (ahogy azt Mariannál is megtanulhattuk).
Tehát így megmaradt 2.!

Bori, mámoros, "csütörtökidiákbulis" napon:
"Melegem van.
-Kinyissuk az ablakot?
-Áááá nem kell! Elmegyek pisilni!" :D:D:D:D:D

mert az mindent megold :D

Enikő, uszodában, 3 sávnyi helyen 45 ember (a számolást a taposás közbeni unatkozás szülte), átmegyünk a "60 fokos" mama vízbe:
"Háát! Ez most egyáltalán nem meleg.
-Nem igazán. Te mit csinálsz? Tornázol vagy csak fázol?
-Csak fázom. De mindegy. Majd a Championban veszek egy paradicsomot!" :D:D:D

nem is tudom melyik volt a jobb. De ígérem Dani beszólásai után is kemény kutatásba fogok kezdeni. :D Megéri!!!

2008. január 13., vasárnap

CV

történelmi pillanatot értünk el.

2008. január 13. 21:41 perc

első önéletrajz elküldve!!!!

lehet mostantól drukkolni, hogy február 4-ig legyen gyakhelyem.

a woodoo babákat mellőzzétek ha lehet.

thx

2008. január 11., péntek

repeta

csak a szokásos.
aki olvassa a blogot annak nem kell magyaráznom.
Annyit azért megjegyeznék, ez alkalommal NEM ÉN voltam a hibás.

3 havonta kell ilyet csinálni.

és szeretném ezúton is megköszönni Dani közreműködését, aki ha nem kezd el üvöltözni, hogy :
"ááá ááááááááááá megfulladok" miközben a lábát elérte a hömpölygő víz, megint nem vettem volna észre semmit az egészből.

lássuk ezt képekben és team munkával:

(une petite fouite d'eau grace á Oscar)

2008. január 7., hétfő

a vége, mi lemaradt!

ja igen. azt elfelejtettem, hogy a vonat éjfélre ért a pályaudvarra és fél 1-re értem a szobámba.

Szóval így kell több, mint fél napot átutazni egy 2+2,5 órás út helyett, amit az AirFrance kínált volna, összességébben olcsóbban.

:)

Budapest-Bécs-Párizs (újra... csak fordított sorrendben)

Elöször is, köszönöm mindenkinek az otthon töltött időt/időm.
Nagyon jó volt és most még jobban hiányzik. (hiányzol)

JÓ VOLT OTTHON LENNI!

Egy órája viszont újra kint vagyok. A szobámban. Le havre-ban. Plusz nem is tudom hány fokban.
Egyet viszont minden kedves ismerősömnek aki valaha is eljátszott a gondolattal, hogy Bécsből jön Párizsba azt tanácsolom:
NE TEGYE! ha még megteheti, azonnal gondolja meg magát.

Délben indult Népligetből a buszom, ami Bécsbe a reptérre vitt. Egy órával indulás előtt már kint voltunk. A busz az eredeti 15:30as érkezési ideje helyett már kicsivel 3 után kint volt, a gép ellenben 6kor indul.

Jó hír minden laptoppal rendelkező kedves ismerősömnek, hogy van wifi a reptéren, ellenben nem célszerű ha az ember egy öccsel rendelkezik, aki előző este olyannyira lezúzza az aksit, hogy hagy 20 perc unaloműzési időt a reptéren.
Az egyetlen konektor fellelő hely a BUDI. ha netán valaki hasonló helyzetbe kerülne és végképp elkeseredne (idáig azért nem jutottam el :) )

18:10kor felszállt a gép és 20:15 körül landolt Párizsban. A csomagokat fel tudtuk venni 20:31kor és az utolsó Le Havre-ba közlekedő vonat indult 21:36kor mindez gyönyörű. De ha hozzávesszük, hogy az út a reptérről a pályaudvarra kb egy óra!!! akkor inkább kétségbeejtő.

Nagy vesszőfutások közepette azért megtudtuk, hogy a hiéna rendszer "HÁLISTEN" Franciaországban tilos és nem lehet csak úgy leinteni egy reptér taxit. Sorbanállás.

A franciák kedvence, amolyan Disney Landes stílusban. Aki volt, már ismeri. Aki meg nem, az nem is akarja :)

hálistennek ha 100 taxi nem vár utasra akkor egyse, így gyorsan eljutottunk a sor elejére ami kb a reptér teljes hosszában állt egyik végétől a másikig.

Taxisnak nagy hazudás, hogy a vonatunk óra 20kor indul és van 20 percünk elérni. Szerencsétlen az 50es táblánál közel 100zal ment. Imádjuk is érte. Így elértük a vonatot.
Ami hála nekem és a jól megrakott csomagjaimnak, nem is volt olyan egyszerű.

Ezúton is szeretném mindenkinek ajánlani a reptér taxit, ami az általunk megtett távon 35 euroba kerül vagyis fejenként a csomagok szállításával együtt 13 euroba.
Ehhez képest ha megszakadásig felrakottan megjártuk volna a párizsi metróhálózatot, ahol max hírből ismerik a mozgólépcsőt, ellenben tökéletesen megalkották a világ leghoszabb földalatti közlekedését sok száz lépcsővel.... (elkalandoztam.. az emlékek pár héttel korábbról)

tehát ha ezt az utat akartuk volna újra megjárni akkor:
1. tuti lekéssük a vonatot
2. 10 eurot fizettünk volna
10et!!! nem vicceltem.

tehát 3 euroba kerül a gyorsaság, a kényelem, és a vonat elérése.

köszönjük taxis bácsi!!! ;)

jó éjszakát mindenkinek

nagyon hiányoztok/hiányzol!