Normandiai hétvége

jesszusom!!!

eddigi francia életem legjobb hétvégéjén vagyok túl.
Gyönyörű helyek, írtó helyes emberek, napsütés és vidék.

Az egész úgy kezdődött, hogy Frederique (csoptársunk) meghívott hozzá minket hétvégére, merthogy szombaton irdatlan nagy buli lesz (később megtudtuk, hogy a helyi focicsapatok gyűjtenek pénzt a klubbnak).

Szombat reggeli suli kihagyva, már rossz nem lehet. Verőfényes napsütésre ébredés, egyre jobb. 2 órás út után megérkezés egy fantasztikus kis vidéki városba.
Hogy mennyire máshogy működik minden itt vidéken. Az egész infrastruktúra teljesen idegen és gyönyörű.

Ahogy esznek azt is szeretem. Eleinte nem értettem, hogy ez az egész. Nem akarnak nekünk enni adni vagy úgy gondolják, hogy fogynunk kell?
Aztán rájöttem. Valóban igaz, hogy ők nem zabálnak, hanem esznek. Mindenből kicsit (a mi szemünknek talán nagyon is) de sokkal okosabb. Sosem érzed azt, hogy rosszul vagy és tele etted magad, de mindig úgy állsz fel, hogy mennyire finom volt és jót ettél.

Délután megnéztük Mont Saint Michelle-t ami nem véletlenül a 3. leglátogatottabb hely Franciaországon belül. Csináltunk is jó pár képet, lehet majd véleményt alkotni.

Este pedig irány a "maison des fétes" fényképezőt nem vittünk a nagy előrelátásban, hogy úgyis ropni fogjuk ezerrel.

Az első benyomás, a szocreál bulik hangulatát idézte. Sportcsarnok háromnegyede asztalokkal és székekkel, másik végében színpad (most jó GENGE???) hihetetlen hangtechnikával. Mindenki ismer mindenkit, mert a focisták, focisták ismerősei, focisták ismerőseinek ismerősei vannak itt akik valahogy mindenki más ismerősei is. Ez a szépség az egészben.
Az ismeretlenek persze mindig érdekesek (azaz mi) és mindenki beszélgetni kezd veled. Így hála nekem Dani hozzájutott egy ingyen sörhöz.

Az este a 8 euros menüt választottuk (ill kaptuk ajándékba Frederique szüleitől) ami Dani nagy meglepetésésre :D:D:D a gyerek menünek felelt meg. Semmi gond nem lett volna a sonkaszelettel, kis adag tésztával és jégkrémmel ha nem a 12 éves gyerekekkel kell megharcolnod a kajáért míg tőled 3 lépésnyire a veled egykorúak ill mit ad isten nálad fiatalabbak állnak szép rendezett sorban.

én jót nevettem az egészen :D

Dani reakciója: "naneeeeeeeeee. hát én ezt nem. megpróbálom bejátszani a másik sort arra hivatkozva, hogy nem vagyok francia" 3 perc múlva a kezembe nyomta a jegyét, hogy nekem is kérjétek már el!

:D

az egész jól alakul, megtanulhatták milyen ostoba a magyar nő, hogy a fantasztikus vörös borukat cola-val issza. (amúgy nem voltak felháborodva ahogy mi azt Mo-n gondoljuk. Inkább meglepetten szemlélik az eseményeket)

hajnal fél 4-es hazaérkezés, másnap délben kelés.

Aztán ki a farmra. Merthogy Fredo szülei marhákkal foglalkoznak és van nekik vagy 45 emellett egy paci és a mamájának egy db birkája, kb 10 nyula és pár csirkéje.

Amúgy bűbáj a nő! 83 éves és napi 10 km-t teker le hegynek fel dombnak le hogy bevásároljon. Ha esik, ha fúj. És több országban volt már mint én. Történetesen:
Spanyolország, Írország, Németország, NORVÉGIA ( ;) Genge kedves) és nem is tudom miket mondott még. De 2 éves vágya, hogy elmegy a Niagarához. Kegyetlen a néni. csupa bűbáj és minden szavát érteni.

Visszatérve a farmra, nekem nagyobb élmény volt, mint Mont Saint Michelle. Annyira életszagú (és itt most nem a marhákra gondolok) és gyönyörű. A nagy földterület, a pajta!!! (abszolút kedvencem) a traktorok, a szalmabála hegyek.

Ezután ismét csodás ebéd aztán 4 óra körül irány Saint Malo. Dani sorrendjében most ez került az első helyre. A hely hihetetlenül érdekes. Hatalmas fallal körülvett város (ez a régi városrész) és a fal tetején végig lehet sétálni az egész régi városrész körül.
A tengerpart csodálatos és ismét megörökíthettem a naplementét.
Mindig rácsodálkozom az itteni megoldásra, miszerint medence a tengerparton. Ezt még sikerült überelniük. Medence a tengerben... képek később.


Most mit mondjak. Köszönünk mindent Fredo és .... nem is tudok mit írni. Szerencsénk van hogy itt lehetünk.

(utóbb képeket is tervezek betenni, de Danitól koppintva arra gondoltam hangulatosabb lesz, ha egy hangulatot idéző zene alatt sorakoztatom fel kis videoklipp formájában a képeket)