"Novotel Le Havre, Aniko, Bonjour"

és bár minden hír, minden sajtó, minden forrás azt sugallja, hogy vész alatt Franciaország, a víz és a vihar áldozatává vált, valami történt.

Egy napra az Isten úgy döntött, hogy mosolyt csal a "szivembe".
Kisütött.

És ebből az apropóból minden olyan más lett. Csak 3 percre láthattam a napfényt munka közben és minden megváltozott. Kiszaladsz postára és mire visszamész közlik, hogy ha mindent elintéztél, akkor elmehetsz 45 perccel hamarabb, mert 4-en sokan vagytok egy 2 emberes posztra.

aprós kis momentum ami minden apróságot vonzz magával. hogy mennyire elég egy picura kis dolog ahhoz, hogy átforduljon pozitívba a nap.

filozófiából elég volt.

igen lassan halad a blogom frissítése aminek imádott munkám az oka. :)
ez kevésbé volt irónikus mint igaz. életem egyik legfárasztóbb feladata azt csinálni amit, mégsem tudom elképzelni, hogy egyszer majd minden tudás amit magamra szedtem talán hasztalan lesz otthon.

szintúgy apró kis dolgok, amiknél rájövök, hogy otthon mindezt a tudást nem tudtam volna megszerezni. nem nagy dolog, de tudja bárki is, hogy a saját nyelvén kívül hogy van a "kettős kereszt" kifejezés? Talán még a kötőjelet igen, de én ezeket itt szedtem fel és ennél sokkal több szót fel tudnék hozni, amit otthon szótár mellett a lustaságomnak hála nem lettem volna képes megtanulni de még ha megtanulni igen is alkalmazni kevésbé.

Most már ott tartok, hogy persze sokszor seggreülők és újból azt érzem nem is beszélem ezt a nyelvet (ehhez csak egy tájszólás kell vagy egy ismeretlen szó vagy egy gyorsabban beszélő ember: mindből van bőven) de emellett akkor is értek szavakat és biztosan tudom mit jelent még ha nem is néztem meg konkrétan a szótárban az alkalmazásáról nem is beszélve.

olyan irdatlanul elképzelhetetlen dolog ez.

a munka maga.

Recepciós vagyok a Novotel Le Havre-ban. Telefont még nem merek felvenni és ennek persze több oka van. De már a beérkezőket beregisztrálom, az elmenők check out-ja se feltétlenül probléma még ha angol az illető akkor sem.

Tökéletesen tudok kávét csinálni (a bárt a nap egy részében nekünk kell csinálni amíg nincs ott senki, így ha kér valaki valamit, akkor mi jövünk) és már nem érzem úgy, hogy van megoldhatatlan feladat.
ezt persze a kávéfőzés után kellett írnom, ami Kegyetlen dolog ám! :D

(persze hogy van! :D)

a közös evés a kedvencem. mit értek ezalatt. ha reggel 7kor kezdek akkor dél előtt ebéd, ha 13:30kor akkor fél7kor vacsora, mindenkivel. Minden Novotel dolgozó 8as turnus váltásban (mert több hely nincs) én általában mindig ugyanazokkal eszem és az érzést nehéz lenne leírni.

ott ülsz és tudod, hogy ki vagy, de mégsem érted hogy fordulhatott ekkorát az életed nem is egy év alatt. ott ülsz, nem a saját nyelveden társalogsz, nem a saját megszokott otthoni ízeidet eszed, előbb megszeppenve majd otthonosan kiszolgálod magad és folyamatosan tűnik el a görcs.

a konkrét feladatkörömet ismertetni kevésbé lenne már érdekes, de azt hiszem azt a munkát találtam meg, amit egy erasmusos diáknak leginkább kellett. persze nem a belső hálózat ill szobafoglalási rendszer ismeretéről beszélek (bár az is hasznos) de leginkább az, hogy nem tehetek mást, mint beszélni. és nem csak a többi lánnyal, hanem az a munkám, hogy beszéljek és néha még pötyögjek kicsit. :)

ki tudja... talán hmmmm fene se tudja még mi lesz a jövőm