hiányzik

Song for fall

Még átdereng a nyár a félhomályon.
(Tízévnyi kéne most, míg újra látlak.)
Esõs szeptember ez. Merõ csalódás
az évszak minden bús vénasszonyának.
Csak hogy tudd: most már én is dolgozom.
Nem nagy ügy, de éppen megfelel.
Büféablakból nézem most a Várat.
Ködfoltok, kávé - éppen megfelel.

Most jó, hogy nem tudok sétálni sem -
széltében-hosszában bontják Budát.
Kettõnk nyomán kõ nem maradt kövön.
Amerre járok, egyikünk se járt.
Tudd azt is, én már többé úgyse hívlak.
Hangod legyen õsz, szellõ-suttogásos.
Hulló levél ne lopja el zaját.
(Hogy nem vagy benne, egyre szebb a város.)

A színeink közt új harmóniát
lelsz. Tán épp most. Hogy egyikünk se várja.
Lassan, ahogy a nyári táj is emlék -
át úgy emelkedünk elégiába.
Megszûnjél bennem; már ezt sem kívánom.
Mit elfelejtek, úgyis visszaéled.
Ködös hiány. Pedig nincsen miért.
Tudod, én már csak azt remélem: érted.

- Karafiáth Osri: Café X -