Hát igen. A kezdeti pénzkiadások után igen szivesen olvastam : utalták az erasmus ösztöndíjat, 5 hónapra előre. Óóóóó a fene vigye. Pedig mi csak októberre vártuk. MOST MI LESZ. Legalább Daninak nem okoz majd fejtörést, hogy kaját vegyen vagy két bőrfotelt, darabját 35 euróért. Az, hogy a matraca 30 centivel rövidebb a lábánál nem számít. Majd alszik a FOTELBAN!
Mára úgy fest mindenki megérkezett aki magyar, ami némileg nem hátrány. Az erasmus nyelvtanfolyamunkon kb a 80% keleti ( 15 kapásból kóreai) UGYE GENGE! valóban világuralomra törnek.
Amúgy ez itt cseppet sem feltűnő. Inkább akkor lepődöm meg, ha fehér ember jön velem szemben. Le Havre kissé meglepő tapasztalás Párizs után, ahol ha izomból (véletlenül persze) mellkason vágsz valamit, még ő kér bocsánatot, a buszos megáll neked a zebrán miután elhagyta a megállót ha megkéred és a piros lámpánál is a gyalogosnak van elsőbbsége.
Egy két dolog persze itt is jelen van, de nem lehet rallizni. Nem ismerik az elsőbbség adás táblát, minden utca jobbkezes és egyenrangú.
01_09
Megérkezés Párizsba. Próbálj bejutni a központba GPS-sel ami csak az autópályát jelzi és térképed az nincsen.!
Persze nem mintha térképpel aztán könnyű lenne!! pfff
reményeim szerint van egy kis videós összeröffenet, hogy érzékelni lehessen a nehézségeket. Pláne ha két értelmes ember kezd okoskodásba (Dani+Tomi személyében) az egyetlen értelmes mondat amit kihallasz a beszédből:
„Hát ja. Vannak hiányosságaink.”
Mindenesetre ha franciául próbálsz meg segítséget kérni, mindenki visszamosolyog. Igaz talán nem akkor kell megtalálni valakit, amikor a válla fölött átnézve meglátod a Hotel tábláját. Na mindegy. Összejött.
Meglett a szállás:
"Gyere te is Dani!!!"
Irány Párizs.
A lábadat nem érzed nem számít, mert 1 kilóméteren belül mindenhol belefutsz egy parkba, ahol minden arról szól, hogy pihensz.
hát pont erről beszéltem
na ilyet akarok én otthonra is!
tanulság: nem viccelünk a kicsi a rakás kifejezéssel :D
Közlekedni sem bonyolult. Párizs zónákra van osztva, amiből az 1-es zóna a központ, ott minden látnivalót megtalálsz. Persze ha a 3-as zónában laksz (ahogy mi is) akkor a napijegyedet 1<3>
A metróhálozat egész Párizst lefedi. Nincs olyan rész, ahova ne tudnál eljutni vele, viszont a metróhoz vezető kapuk csak akkor nyílnak ki, ha kezeled a jegyedet. Igen vicces. Bár, hogy egy jól megtermett asszonyság azon hogy fér át, azt nemtom.
Talán ezért vízízű a tejük és a Lipton fél literes teájuk még távolról se látott cukrot. Megoldott az elhízás problémája.
Az első napunk beszélgetéseinek 80%-a Franciaország és Magyarország összehasonlításával telt, aztán inkább letettünk róla.
ÉS IGEN! büszkén jelentem ki, hogy még egy rohadt tériszonyos is fel mer menni az Eiffel torony harmadik szintjére, ahol miért is ne az értelmes amerikaikat is megtaláltod. Igaz nem nehéz észrevenni miután a következő kép tárul eléd:
a srác kidugta a fejét a rácsozott hálón és sikeresen be is ragadt!!! :D:D ha 10-en nem fotózták le... ő meg pózolt. kemények.
Danit is sikerült (mint utóbb kiderült) föntről lefotóznunk, ahogy elaludt a parkban. :D (a képen kb 20szoros nagyításban egy 2mm-eres pötty, de akkor is kemény)
Íme Dániel:
A legtöbb parkot megnéztük de amit még mindenki ismer azok közül a Diadalívet a Notre Dameot, a Jardin du Luxembourgot és a Jardin des Tuileries-t, az Eiffel tornyot, a Sacré Coeurt
vizuális élményt igénylőknek:
Most erre mit mondjak? Az erasmus társam és a választottam. :)
csak hogy mellbevághasson a valóság
Bébike és a kurvák negyede :)
és a KEDVENCEM!!! az abszolút kedvenc, a Sacré Coeurhöz vezető utcák, ami a Művésznegyed.
áááá nem ijedtem meg!
Az utolsó esté végcél a Sacré Coeur lépcsőin ralizálódott fotók és egy édes bor társaságába, ami persze hogy...
lerúgtam a lépcsőn!! :D de azokat a sajnálkozó szemeket, akik végighallgatták, ahogy a 20 LÉCSŐN KERESZTÜL az üveg végigpattog a végpontig. ihhhh.... a Dani persze szóvá is tette. De hát megesik az ilyesmi. :S
03_09
ÉÉÉS IGEN! itt vagyunk Le Havre-ban. Megtaláltuk még autóval térkép nélkül is a pályaudvart (SNCF) ahol Mr Cadiou várt minket. Hogy az a pasi hogy tud rohanni... még úgy is előttünk járt, hogy mi autóval metnünk utána. ÉS EZ A NORMÁL TEMPÓJA. A magyar a rohanós nép mi?! na mindegy!
irány a CROUS iroda ami a rue Casimir Delavigne-ban van (ahová a kolinkat is kértük) nem mintha lenne távolság. Ott miért is ne, a túlszervezés következtében el ööö (sokan olvassák) szóval „elrontották” a foglalásunkat és ott álltunk értetlenül:
„most akkor mi van? hát. jelenleg ott tartunk, hogy nincs szobátok. K” aha!! még jó, hogy nem görcsölök sokat!! tetszett ez is.
De aztán csak lett egy. Dani megkapta a „nyomiszobát” így az ajtókukkerén se a feje néz ki, max az alfele és a tükörben is nézegetheti a boxerét. DE! azt kell mondjam, első blikkre ő járt jobban.
Az én szobám mocsok fényes és a lámpakapcsolók sem a bokámnál vannak, viszont CSERÉBE rohadt büdös és csatornaszag fogadott.
Elsőre mindenki erre vágyik, amikor átautózott Párizsig egy napon aztán még tovább Le Havre-ba.
UJÚJJ.... el ne felejtsem. Egy jó tanács.
Ha már úgy döntesz, hogy többed magaddal vágsz neki az útnak, jól válogasd meg a társaidat. Én mikor Danit választottam, asszem nem cselekedtem átgondoltam. Mert amikor végre eljutsz odáig, hogy pisilsz egyet és az ideiglenes szobatársad bekopog a mosdóba a köv szöveggel:
„Anikó. Te most KULÁÁZOL?”
akkor jön a pillanat, hogy átértékeled a dolgokat.
Van amit jobb 7 lakat alatt őrizni. Dani vs lábszag :D
09_09
Telnek a napok és büszkén kijelenthetem, hogy alap nyelvtudással is képes az ember mikrót és komódot vásárolni. Igaz nem célszerű mindenre oui-val válaszolni, ha nem értjük, de az adott pillanatban a túlélés eszköze is lehet.
Végre vasárnap (a kedvenc napunk lesz egy héten, mivel nincs suli) és kimerészkedtünk a homályos napfényben az utcára.
Eddig 6an vagyunk magyarok (az ideiek közül) és még felfedezzük Le Havre-ot. Lassan egy hete vagyok itt és még mindig van mit látni. A plage olyan részére tévedtünk el, ami messze a legszebb az egész városban. Állítólag tenger ünnep is volt ma, na abból PONT NEM láttunk semmit. Viszont ami így maradt még az is bőven jó. A bátrabbak vállalkoztak fürdőzésre is, mi ésszel gondolkozók viszont maradtunk a cipőlevételes térdig gázolásnál. Viszont a cipőt mocskosul érdemes minél messzebb lerakni, mert röpke 10 perc elteltével már az óceán martalékává válik. Az apály és a dagály közti különbség van vagy min 4 méter. Szóval érdemes felgyorsulni mikor a víz mossa el a cipődet.
Némi esélylatolgatás után úgy döntöttünk, hogy nem érdemes a part mentén beljebb hatolni a sziklás rész felé. Egy kis „kavics” mászás és újra a part menti úton voltunk.
Otthon mondjuk belefutsz egy Mekibe itt meg belefutsz egy salsázó táborba. Ennyire jó fotó témát amúgy keresve sem találhattam volna. Ki gondolná, hogy északi város létére ilyen vérmérséklettel rendelkeznek az itteniek. Ha a Dani szavaival akarnék (pontatlanul) élni, akkor inkább Spanyolországban képzeltünk volna el effélét.
Azonban a parton ülve nem célszerű „táncolni” mert egyből behúznak. Aktív tiltakozásba fogtam, hogy nem nem én nem, pláne egyedül nem.
Megvolt az eredménye... (fő, hogy határozott vagyok) fél percen belül már a tánclépések hadával álltam szemben. Igazi „fredászter” lévén, büszkeségtől dagadó mellel tudtam mellélépni, beakadni a forgásba és egyéb.
Sebaj. Még jó, hogy októberig minden vasárnap megismétlődhet, így mire hazamegyek... ihaj. (vagy nem)
A mai nap tartalmas volt, a képek pedig remélem árulkodnak is.
Valamint semmiképp sem rossz dolog megvárni a naplementét és a skate parkot. Látványnak és fotó témának sem utolsó.
No lássuk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése